Álomvilágba ringatod magad a valóság helyett?

Komoly filozófiai kérdés, hogy vajon melyik a jobb; tudni az igazságot – bármi is az -, vagy boldog tudatlanságban élni?

Vajon melyik is jobb nekünk?

Múltkor szemet szúrt nekem egy oldalon, ahol szkeptikus vs. keresztényhívő vita dúlt, hogy a szkeptikus író azt írta, hogy ő bizony inkább élne boldogtalanul, mint sem hogy álomvilágba ringassa magát.

Elgondolkodtam, hogy vajon melyiküknek lehetnek boldogabbak a hétköznapjai. Aki álomvilágban él, megteremt magának képzeletben bármilyen “valóságot” amelyben élni szeretne, vagy aki mereven ragaszkodik az igazsághoz, a bizonyíthatóhoz, még ha ezzel akár saját boldogtalanságát is idézi elő?

Itt rávághatnánk, hogy aki rózsaszínű álomvilágban él, az egész biztosan kiábrándul egyszer, hiszen idővel mindenképp be kell látnia hogy légvárat építgetett az elméjében. Igen ám, de az ember leleményes, mindig tudja úgy alakítani a látószögét, hogy a történések belepasszoljanak a nézeteibe, akármi is történik. Jó példa az, mikor az istenhívők minden “jó” történést Istennek, minden “rossz” cselekményt pedig a sátánnak tulajdonítanak. Mégis mikor valami rossz történik egy olyan emberrel, aki a felfogásuk szerint nem érdemelné ezt meg, legyintenek mondván Isten útjai kifürkészhetetlenek… 🙂

Tehát az álomvilághoz való ragaszkodás, a boldogságunk érdekében, képes megkerülni bármilyen logikát, racionalitást. Leélheti az ember úgy az életét, hogy sosem ábrándul ki a saját igazából; még ha az valójában tényleg csak légvár.

Persze itt újabb filozófiai kérdés bukkan fel, hogy valójában mi a légvár, illetve valóság közti különbség, ama személy szemszögéből aki át éli azt. A Mátrix c. filmben volt egy jó gondolat ezzel kapcsolatosan; hogy mi is a valóság, amit látsz, hallasz, tapintasz? 

Nézzük meg ezt a képet, és tegyük fel a kérdést, vajon ijesztő ez a kutya?


Tegyük fel, hogy épp két barát nézi ezt a képet a monitoron. Egyikőjük nagyon fél a kutyáktól, a másik pedig nagyon szereti őket. Kérdezzük meg tőlük, hogy milyen kutyát látnak a képen?

Aki fél tőlük, az sötétebbnek, gonosz fenevadként írja le, mint aki éppen támadni akar… Aki meg szereti őket, az világosabbnak, sugárzó boldog tekintetű játékos aranyos kutyuli-mutyulinak. Felmerülhet itt a kérdés ugye, hogy akkor melyikőjüknek is van igaza? A saját leírásuk, és hogy ők miképp látják a kutyát, számukra teljesen igaz. Mindkettő személy egyből példálózni is kezd, hogy épp ilyen kutya harapta meg múltkor, sunyi dögök ezek… A másik meg mondja, hogy ez nem igaz! mert ilyen kutyája van a szomszédjának, és még a gyerekek is nyúzzák, még se bántja őket! Na és aztán ilyenekből alakulhat ki a végeláthatatlan vita, mikor mindkét személy az általa tapasztalt valóságot próbálja megmagyarázni a másiknak. Pedig ez képtelenség. Ha a kutya kedvelő odavinné a barátját egy kutyához, és az épp nem harapná meg, akkor az csak legyintene hogy; jó ez épp nem harapott meg, de a többi akkor is veszélyes! És ennek is rosszul áll a szeme is, szóval vidd innen inkább! Méginkább bizonyítékot nyerhet egyébként a kutyafélő ember, hiszen a kutyák általában megérzik ha félnek tőlük, és nyugtalanná teszi őket, akár támadhatnak is.

Na de térjünk vissza egy kicsit az álomvilág kérdéséhez, hogy vajon érdemes e, jó e valaki álomvilágát megpróbálni lerombolni? Emlékezzünk vissza a gyerek korunkra, mikor különböző játékokba úgy beletudtuk magunkat élni, hogy teljesen átéltük valóságként, hogy űrhajósok vagyunk, bátor hősök, akármik. Vajon lett volna e annak haszna, ha a szüleink ránk förmednek, hogy:

– Nana Pistike! Ne képzeld magad űrhajósnak, mert te tulajdonképpen most csak egy karton dobozban ülsz, és az nem is űrhajó amiről te azt hiszed éppen!

Egyértelmű balgaság lett volna a gyereknek szólni, hogy ne képzelegjen.  Hiszen boldog volt ő a saját kis világában akkor…

Na de akkor, mikor lehet probléma ha valaki ragaszkodik az álomvilágához? Miért kell olykor rávilágítunk a tévedésekre?

Ilyen akkor merülhet fel, ha olyan emberek akik vezető pozícióban vannak, próbálják az álomvilágukat ráerőltetni mindenkire, mintha azt próbálnák beletuszkolni minden ember fejébe – a korábbi példánál maradva – hogy márpedig ez a kutya gonosz, alávaló fenevad! Ezért pusztuljon minden kutya, mert akkor lesz szebb a világ, hiszen ők tehetnek minden rosszról!

A leleményesebb olvasók talán felfedezik a párhuzamot a fenti példa, és aközött  amelyet folyamatosan próbálnak az emberek fejébe ültetni. A legrosszabb az, mikor a vezető pozícióban lévő emberek, tisztában vannak vele, hogy amit állítanak az nem igaz, de tudják hogy sok ember kapható lesz erre, hiszen kapnak tőlük egy szépen becsomagolt álomvilágot. Talán még ez sem lenne probléma egyébként, ha a vezetők célja az emberek boldogsága lenne, de nem vagyunk naivak… Nem ezért teszik. A multicégek, a bankok, mikor mosolygós arcú emberekkel reklámoztatják a termékeiket, nem a közösség boldogságát tűzték ki céljukul. De nem csak a vezetők alkalmazzák a manipuláció eme formáját, nem kell annyira messze mennünk… Ugyanilyen álomvilágot képes megteremteni nekünk egy jós, asztrológus, szellemlátó, “pozitív energiákkal” gyógyító, stb stb is…

Mikor lehet veszélyes ha a saját álomvilágunkat próbáljuk ráerőltetni másokra?


(muszlim, keresztény háború) 

Akkor, mikor a saját illúziónk   érdekében háborúkat indítunk,  embereket ölünk meg. Gondoljunk csak a keresztes háborúkra  mikor a szeretet nevében pusztítottak el komplett kultúrákat, népeket. Gondoljunk a boszorkány égetésekre, mikor bárkire rálehetett fogni hogy Istentelen, sátánimádó, és ezzel egyben aláírtuk a halálos ítéletét is… az emberek butaságára alapozva. Vagy mikor a muszlimok robbantanak a nyugati országokban, mondván a fehér ember maga az ördög! De ilyen veszélyes lehet, mikor valaki vallásos meggyőzödése miatt hagyja hogy meghaljon a gyereke, mondván hogy isten-ellenes a védőoltás, vérátömlesztés, szervtranszplantáció… Szóval napjainkban is hemzsegnek az ilyen veszélyes dolgok, mikor a saját álomvilágunk érdekében vagyunk hatással másokra. Akár erőszakot is alkalmazva. Lássuk be, ez nem jó!

Akkor mit is tegyünk? Hogy legyünk boldogok, ha nem egy álomvilágban?

Nem kell feltétlenül lemondani az álomvilágunkról, ez olyan lenne mintha egy művésztől kérnénk hogy felejtse el azt a látásmódot, amely által ő alkotni képes… Butaság lenne! 🙂 Hasznunkra kell fordítani, és szelektálni. Szelektálni hogy mely aspektusai ártalmasak, illetve hasznosak számunkra. Ehhez azonban szükséges az, hogy megismerjük, illetve felismerjük hogy melyek azok a dolgok, amelyek valójában eddig csak azért voltak valóságként jelen az életünkben, mert mi szeretnénk hogy igaz legyen. Továbbá ezek közül melyik az, amelyik felesleges, illetve ártalmas; hogy elérhessük a boldog, illetve elégedett életet.
Az igazság keresése, nem jelenti azt, hogy feltétlen valami rosszra fogunk bukkanni  amely által törvényszerűen boldogtalanok leszünk. Eme út, persze nehezebb, mint a saját tapasztalásaink illúziójába menekülve, megteremtenünk egy álomvilágot… Azonban ha közelebb kerülünk a saját gondolkodásunkhoz, miképp is működik  miképp is tudjuk megtalálni a szépséget a világban, akkor mindenféle légvár nélkül haladhatunk a boldog élet felé. Ebben az esetben nem lesz már szükség háborúkra, végeláthatatlan és meddő vitákra sem… Az igazság keresésének eme szakaszán, ezek a dolgok már értelműket vesztik.

Megjegyzések:

megjegyzés

Powered by Facebook Comments

Ajánlott!

VÉGRE KIDERÜLT KI A SZOPATÓFANTOM?

Pár hete, vagy napja történt hogy egy bizarr eset köbányán, amikor a szopatófantomként elhíresült személy …