Középkori higiénia: bizarr szokások

Az alap tisztálkodási tudnivalókat a szüleinktől sajátítjuk el. Az bizonyos a 21. században nagyon sok időt és pénzt áldozunk tisztálkodásra. Természetesen ez nem volt mindig így. Most visszamegyünk a középkorban és bemutatunk nektek pár igencsak furcsa tisztálkodási szokást!

1. Ágytálak
A folyó víz és a benti vécék bizony elég modern dolgok, így bizony a középkorban mindent kint kellett elintézni. A Tudor házakban egy külső házat használtak erre, ahol kicsit egyedül lehettél a dolgaiddal, és egyenesen egy lyukba célozva a földbe ásott részbe érkezett a végtermék. Hogyha az éjszaka közepén jött rád a szükség, akkor ágytálakat használtak. Használat után az sz éjszaka a szobában maradt a dolog. Hogyha megtelt, akkor bizony sokan csak kiöntötték az ablakon a lenti utcákra. Néha szerencsére üvöltöttek a lent járóknak, hogy menjenek el az útból.

2. Apró csokrok
Mivel rengeteg emberi végtermék folyt az utcákon, ezért el tudjátok képzelni, milyen szag lehetett folyamatosan a középkorban, ráadásul a zuhanyzás és a fürdés sem volt igazán elterjedt. A dezodorokról nem is beszélve. Valahogy muszáj volt a szagokat csökkenteni, ezért apró csokrokat használtak, amelybe gyógynövényeket kötöttek, sokszor ezt a ruhára vagy csuklóra kötve viselték. Ezek az apró csokrok nagyon hasznosak voltak, hogyha az ember tömegbe került, így folyamatosan lehetett szagolgatni mások teste helyett.
3. Mosás
A középkorban nemcsak a fürdés, hanem a mosás sem volt annyira gyakori, mivel mindent kézzel és háziszappannal mostak. Furcsa dolgokat használtak folteltávolításra is: hamut, összenyomott szőlőszemeket, madártollat és még vizeletet is. Sejthető, hogy a ruhák mosás után sem lettek tökéletesen tiszták, így végképp bűzlött mindenki.
4. Sminkelés
Régen az összes sminktermékben megtalálható volt az ólom, amellyel a bőrt fehérítették, mivel ez illett a nemesség tagjaihoz. Az alsó rétegek mind a napon dolgoztak, lebarnultak és koszosak voltak, amíg a gazdagok bent maradhattak a négy fal között és fehéríthették a bőrüket. A rosszabb oldala a dolognak az volt, hogy az ólom bizony meg is betegített, hiszen a bőrbe szívódva nem igazán tett jót a szervezetnek. Hajhullást, bőrelváltozásokat és még halált is okozhatott. Szerencsére az ajakra kent rúzsok jobbak voltak, hiszen ezeket méhviaszból és természetes olajokból készítették, amíg virágszirmokkal színezték.
5. Csatornák
Nem meglepő, hogy a csatornázás sem volt igazán előrehaladott a középkorban, így jobb esetben mindent az emésztőgödörbe öntöttek. Sokszor ezek a pincében vagy a kertben volt található, próbálták minél távolabb tenni az emberektől. Azonban a legtöbben nem ürítették annyiszor a gödröket, mint kellett volna, ezért embereket béreltek, hogy ezt megtegyék helyettük. Szerencsére ez bizony jól fizetett állás volt. Maga a tisztítás sem volt egyszerű, hiszen a víz sem volt könnyedén elérhető.
6. Gyógyszerek
A középkorban igazán elterjedt volt a piócákkal való gyógyítás, maga a vérlecsapolás aktusa állítólag segített megoldani az egészségügyi gondokat. Egy másik gyógyászati eljárásnál forró csészéket helyeztek a bőrre, hogy a vérkeringést növeljék és csökkentsék  gyulladást.
Emellett főleg gyógynövényeket használtak, amelyekből teákat, olajokat készítettek. Ezeket a növényeket a mai napig használjuk főzésre, esetleg gyógyítási célokra is, de valószínűleg jobb, hogy a saját modern orvosságaink is elérhetőek.
forrás: bizzarium.com

Megjegyzések:

megjegyzés

Powered by Facebook Comments

Ajánlott!

Egy agysebész szerint van valami “odaát”

Az emberiség történelme során az egyik legnagyobb kérdés, hogy vár-e ránk valami a halálunk után.  …