Nagyon közel jár a reinkarnáció bizonyításához két tudós

Dr. Ian Stevenson és Dr. Jim Tucker egyre biztosabb abban, hogy a tudat tényleg az univerzumba kerül.

Van-e élet a halál után? Ezzel a kérdéssel az ősidők óta foglalkoznak az emberek, akik tudományos tények hiányában, kénytelenek a vallásokra hagyatkozni. Egyes hiedelmek szerint a túlvilág két rézből áll, amelyek más-más névvel, istennel, berendezéssel képzelnek el a hívők, akik abban egyetértenek, hogy a jók és a rosszak külön helyre kerülnek a halál után.

De más hiedelmek szerint nincs pokol és mennyország, mert az emberi lélek halhatatlan, energia, ami egy új testben visszaszületik a Földre, hogy folytassa a karmikus útját. A reinkarnáció elől a tudomány sem zárkózik el. Ellenkezőleg! Két tudós, Dr. Jim Tucker és Dr. Ian Stevenson arra tette fel a karrierjét, hogy bebizonyítsa, a tudat az univerzumba kerül, majd ismét megszületik.

A reinkarnáció elmélete az, hogy az emberi lélek színtiszta energia, ami halhatatlan, ezért a test halálakor átkerül egy másik térbe, az univerzumba, amit másik létsíknak is neveznek, majd ott addig vár, amíg újra le nem születik a Földre.

A téma legnagyobb úttörőjének Dr.

Ian Stevensont nevezhetjük. Az amerikai pszichiáter az ötvenes években kezdett el azzal foglalkozni, hogy mi marad az ember személyiségéből a halál után. A későbbi kutatásai során olyan családokkal vette fel a kapcsolatot, ahol a gyerekek emlékeztek a korábbi életükre, ugyanis Stevenson szerint ők jelentik a reinkarnáció megoldásának kulcsát.

Azok a gyerekek, akik az előző életükről mesélnek, ismeretlenek nevét említik úgy, hogy a rokonuk, de az sem ritka, hogy meghalt személyekre tettek utalást, illetve különféle helyekkel kapcsolatban fogja el őket az erős vágy, hogy már voltak vagy éltek ott.

Néhány esetben előfordult, hogy a gyerekek olyasmit állítottak, ami már csak az életkoruk miatt sem történhetett meg velük. Olykor sikerült azonosítani azokat a személyeket, akikről a gyerek részletesen mesélt.

Az amerikai pszichiáter azonban azt is feltételezi, hogy a különféle rendellenességgel (anyajeggyel, sebekkel) született gyerekek sérülései szintén összefüggésben állhatnak azzal, hogy az előző életükben milyen halált haltak.

A kitartó kutatás során, Stevenson rengeteg meggyőző bizonyítékot talált arra, hogy a fizikai test halála nem jelenti a létezés végét. Stevenson kutatási eredményeit a „Gyerekek, akik emlékeznek előző életükre” című könyvében olvashatjuk el.

A téma másik úttörője Dr. Jim Tucker, aki szintén úgy gondolja, hogy közel jár a téma megfejtéséhez. Ő a kora hatvanas években ugrott bele a kutatásba, aminek eredményeit a „Vissza az életbe” című kötetben gyűjtötte össze.

A könyv a gyerekek valós élményeit dolgozza fel, ugyanis itt is az a feltételezés, hogy a kisgyerekek emlékei gyakran az előző életből származnak. Tucker eredetileg 2500 gyermek emlékképeit vizsgálta meg és elemezte ki, majd kiszűrte a hamisakat.

A kutató nagyon sok születési heget látott, köztük olyanokat is, amelyek az előző életből származhatnak. Emellett több esetben annyira élénkek voltak a gyerekek emlékei, hogy azok megérték a kutatás folytatását, mert az alanyok nagyon tisztán felidézték azokat a korábbi helyeket, dolgokat, ahol soha nem jártak ebben az életükben.

Tucker azt is feltételezi, hogy az átélt álmok egy része emlékkép, ami az előző életről mesél, tehát tulajdonképpen, amikor alszunk, akkor az emlékképeinket is látjuk, amelyek kísértetiesen hasonlíthatnak a jelenlegi élethelyzetünkre.

A kutató szerint ennek oka az, hogy az események ismétlik önmagukat, függetlenül attól, hogy eddig mennyi testben éltünk. Az, hogy ez miért történik, már nem tudományos, hanem spirituális kérdés, a válaszokat pedig a karmával szokták magyarázni.

A munkája során Tucker több olyan emberrel beszélt, aki a kvantumfizika szakértője, majd együtt megalkottak egy elméletet, amelyre egyelőre nincs bizonyíték, csak olyan jelek, amelyek igazolhatják a hipotézis helyességét.

A teória az, hogy a lélek az emberi testben szubatomi szinten, vagy kisebb szinteken található, de nem kötődik teljesen a testhez, mert annak halálakor képes elhagyni azt, ám ennek ellenére jelen van az emberi szervezet sejtrácsában.

Amikor beáll a halál, akkor a lélek távozik, és kvantumfolyadék szinten úgymond kifolyik az emberből, majd eggyé válik az univerzummal, ami egy olyan semleges tér, ahol az emberi lelkek addig várakoznak, amíg újra le nem születnek a Földre egy bizonyos testbe. Ez a folyamat úgy nézhet ki, hogy a színtiszta energiából álló lélek egy másik agyhoz, testhez kezd kötődni, de a születés után az emberek elvesztik az emlékeik egy részét.

Ha a kutatóknak sikerül bebizonyítaniuk a reinkarnáció létezését, akkor az örökre megváltoztathatja az emberek túlvilágban való hitét.

(Forrás: noiportal.hu)

Megjegyzések:

megjegyzés

Powered by Facebook Comments

Ajánlott!

Telefonos horrorlénytől pánikolnak a szülők, de nem igazak a gyerekek öngyilkosságáról szóló hírek

Újra pörög a júniusban egyszer már nagyot menő Momo-őrület, az anorexiás japán horrorlánylényre emlékeztető arc, …