Tag Archives: ego

Keress utat a valódi természetedhez!

A pillanat teljességével való intimitásban a tudat nem korlátozódik az érzelmi vagy a fizikai test történéseire, sem az érzékletekre vagy a gondolatokra. Ilyenkor csupán egyetlen egész létezik, amely érzi, érzékeli és gondolja önmagát, és minden, ami történik, magától megoldódik. Amikor ez az egész érzékeli magát, az nagyon különbözik az “én” korlátolt tapasztalásától. Bankei zen mester így fejezte ki ezt az …

Tovább »

Önző vagy, vagy csak szereted magadat?

Kora gyermekkorunktól az önzetlenségre és az altruizmusra nevelnek bennünket, mégis boldoggá tesz bennünket az önzés – a témával kapcsolatos kutatás eredményéről az Association of Psychological Science közölt cikket. Korábban a pszichológia azt feltételezte, hogy az önzés belénk kódolt vonás, nem tehetünk ellene. “Amit az ember igazán akar, az gyakran önző cselekedet, ám nem teszi meg, mert tudja, hogy lelkiismeret-furdalása támadna …

Tovább »

Másnak és ugyanannak lenni?

Sokat beszéltem az átalakulásról és a változásról. Az odafigyelés megváltoztatja az embert, aki nem ugyanaz többé. De ennek is megvannak a maga paradoxonjai. Könnyű elszánni magunkat, és azt gondolni, hogy “meg akarok változni. Jobb, együtt érzőbb emberré akarok válni. Jó buddhista akarok lenni” – de ez így nem fog menni. A cél az, hogy “én” váljak jobb emberré. Ám ha …

Tovább »

Tudtad e?

A szutrák, amelyeket a következőkben felsorolok, valójában gondolatsorokat indítanak el, amelyek befelé és fölfelé vezetnek – mulandó önmagunktól halhatatlan magasabb önmagunkig. Ezt az utat azonban senki sem teheti meg helyettünk. Íme: Minden gyógyulás arkánumát egyedül a lélek és a szellem rejtett laboratóriumában lehet létrehozni. Annak az embernek a dicséretére sóvárogsz, aki óránként elátkozza magát? Annak akarsz tetszeni, aki önmagának sem …

Tovább »

Gondolatok az életről

Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen… Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? …

Tovább »

Olvass egy kicsit magadról!

Ha feltétel nélkül elfogadod a nemiségedet, ha elfogadod, hogy az ember és minden e világi létező törékeny, hogy az élte egy nagyon vékony fonál, amely bármelyik pillanatban elszakadhat….Amint ezt elfogadod, és leveted a hamis énképeidet – végre megérted, hogy mindenki gyönyörű a maga hétköznapi voltában, és mindenki esendő. Ilyen az emberi természet, nem lehetsz acélból. Olyan testben élsz, amely nagyon …

Tovább »

Dobd el az álarcod!

  felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad – ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más. A …

Tovább »

Maharishi a bölcs és a valóságra eszmélt emberről

A bölcsesség alázatossá teszi az embert. A bölcs ember látja, hogy a teremtésben lévő különbözőségek és különbségek csupán időlegesek, egyetlen végső Valóság szolgál mindegyikük alapjául, nem ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgok egy bizonyos módon történjenek. Könnyedén veszi a dolgokat, mert tudja, hogy minden közös véget ér.   A Léte e természetes minőségét a bölcsekben alázatosságként értelmezik. Valóban az alázatosság a …

Tovább »

Válj mozdulatlanná, mint a szikla!

A hegy mindig vonzotta a meditálókat. Van valami a hegyekben: csend, nyugalom, tökéletes mozdulatlanság, egyfajta időtlenség. A hegy szinte állandó marad, és az a mód, ahogyan a hegy ül, egyfajta összpontosultságot jelképez. Olyan, mintha a hegy mély összpontosultságban lenne, a belsejében minden összpontosult. A fa alatt ülő Buddha olyan, mint egy hegy. És nem véletlen, hogy a világ legelső szobrai …

Tovább »

Közelítsd meg a valóságot!

A zen-megközelítés azt jelenti, hogy behatolunk magába a tárgyba és belülről vesszük szemügyre. Megismerni a virágot annyit jelent, mint virággá válni, virágnak lenni, virágozni, mint a virág, élvezni a napfényt és az esőt egyaránt. Ha ez megtörténik, a virág beszélni kezd hozzám, és én megismerem minden titkát, minden örömét, minden szenvedését – vagyis egész életét, amely önmagán belül vibrál. Sőt …

Tovább »