Vérszomjas vallásként ismerték a vudut! +18!

Borzalmas gyerekgyilkosság tette hírhedtté a vudu vallást, amiről ma sokaknak a tűvel szurkált, elátkozott babák és a zombik jutnak eszébe.
Emberáldozat, kannibalizmus, orgiák – ezek terjedtek a keresztény világban a vudu vallásról a 19. században. A Hispaniola szigetére látogató utazók primitív, vérszomjas és kígyóimádó vallásnak tartották, és úgy vélték, a népszerűsége egyértelmű bizonyíték arra, hogy a fekete köztársaság nem nevezhető civilizáltnak. Ezt támasztotta alá az az 1863-ban elkövetett gyilkosság, melynek a vádlottjait rövid időn belül ki is végezték.

Az “affaire de Bizoton” néven elhíresült esetről jegyzőkönyvek híján kevés a megbízható információ. A legrészletesebb leírás Sir Spencer St John brit hivatalnoktól származik, ami nagy szerepet játszott abban, hogy Haitit egy brutális és elmaradott helyként ismerték. Ez a szemlélet még a 2010-es hatalmas földrengés idején is tartotta magát, egyesek ugyanis az ördöggel való szövetkezést okolták a természeti katasztrófáért.

Megölték, megfőzték, megették

A gyilkosság a főváros, Port-au-Prince szomszédságában lévő Bizoton faluban történt, ahol egy férfi a saját unokahúgát áldozta fel annak reményében, hogy a vudu istenek megsegítik. St John beszámolója szerint a munkásként és szolgálóként dolgozó Congo Pelé elégedetlen volt a helyzetével, ezért vudu pap bátyjához fordult segítségért. 1863 decemberében Jeanne és Congo megegyeztek, hogy az új év elején áldozatot mutatnak be a kígyóistennek. Congo azonban nem érte be egy fehér kakassal vagy egy fehér kecskével, hanem egy “szarvatlan kecskét”, vagyis egy embert szeretett volna feláldozni. Testvére a húguk 12 éves lányát, Claircine-t választotta. December 27-én meg is hívta magához a húgát és Claircine-t, akit anyja távollétében elfogtak, és egy közeli templom oltárja alá rejtettek el. A szertartásra négy nappal később, szilveszter éjjel került sor.

HAITI-VOODOO-GOD OF THE DEAD

St John beszámolója rendkívüli részletességgel írja le a hátborzongató esetet. A lányt megfojtották, majd lefejezték, a vérét pedig összegyűjtötték. Megnyúzták, húsát pedig levágták a csontokról, és a fejével együtt megfőzték. Ezt követően mindannyian ettek a húsból, és reggelig ittak és táncoltak.

Az esetnek szemtanúja volt egy szomszéd helyiségben rejtőző nő és egy lány is, akiket másnap reggel áthívtak, hogy egyenek együtt a maradékból. Utólag kiderült, hogy nem véletlenül rejtőztek a szomszédban: a nő azért vitte oda a lányt, mert úgy tervezték, hogy ő lesz a következő áldozat. A lányt el is fogták, és ugyanoda rejtették, ahova korábban Claircine-t. Claircine és a másik lány eltűnése azonban felkeltette egy rendőr figyelmét, aki az elkövetők házának közelében rátalált egy koponyára, és nem sokkal később a még életben lévő második lányra is.

Horror a bíróságon

Összesen nyolc embert állítottak bíróság elé, a tárgyalások mindössze két napig tartottak. St John leírása szerint a kihallgatások során a vádlottakból szó szerint kiverték a vallomást, ugyanakkor a valódiságukat a szomszéd szobából leskelődő két ember vallomása és egy frissen főtt emberi koponya is alátámasztotta. Hogy pontosan mi történhetett, azt senki sem tudja. Kate Ramsey, a Columbia Egyetem történésze szerint az is lehet, hogy a maradványok egy természetes okok miatt elhunyt embertől származtak. A vádlottakat végül fegyver általi halálra ítélték, de a kivégzésük vérfürdőbe torkollt, ugyanis a végrehajtók nem tudtak célozni, és St John szerint fél óra kellett a kivégzés végrehajtásához.

Tényleg kannibálok?

St John leírásán kívül csupán két másik közvetlen beszámoló ismert olyan vudu szertartásokról, amelyek kannibalizmusba torkolltak – írja a Smithsonian Magazin. Az egyik 1870-ből származik egy francia paptól, a másikat pedig Joseph J. Williams írta le egy évtizeddel később. Bár egyik sem igazolt, csupán gyanú, mégis mindkettő széles körben elterjedt St John beszámolójával egyetemben, és így erőteljesen hozzájárultak a vudu vallást körbelengő misztikus legendákhoz.

HAITI-RELIGION-VOODOO

Haiti történetét alapvetően meghatározza a vudu. A gyökerei Nyugat- és Közép-Afrikából erednek, a cukornád- és kávéültetvényekre idehurcolt rabszolgák vallásaiból származik. A francia Saint-Domingue gyarmat rabszolgáinak életét XIV. Lajos Fekete Törvénykönyve (Code Noir) szabályozta, mely az összes afrikai vallás nyílt gyakorlását megtiltotta, továbbá minden rabszolgatartót kötelezett, hogy a szigetre érkezést követően 8 napon belül kereszteljék meg a szolgáikat. Ezért a rabszolgák titokban hódoltak ősi, afrikai isteneiknek, és a vallásuk pedig több elemet átvett a kereszténységből, míg végül a több vallás keveredéséből kialakult a vudu.

Zombik nem, babák igen

Ma a lakosság 80 százaléka úgy tartja magát kereszténynek, hogy közben mindenki vudu hívő. A főisten Bondye, de őt elérhetetlennek tartják, ezért nem hozzá, hanem az úgynevezett loákhoz, a szellemekhez imádkoznak. A legjelentősebbek közülük Papa Legba, Erzulie Freda, Simbi, Kouzin Zaka és a Marasák, Bondye ikrei.

2013060759

A szertartásokat végrehajtó vudu papok és papnők foglalkoznak gyógyítással, jóslással és fekete mágiával is. A zombik, a lelketlen holtak feltámasztása gyakran megjelenik a vidéki haiti kultúrában, de valójában ez nem tartozik a valláshoz. A filmekben látható, kézzel készített babák azonban tényleg a vudu részei, és nemcsak rontás küldésére, megátkozásra használják, de vonzalom kialakítására is alkalmasak a hívők szerint.

Forrongó ország
A legjelentősebb vudu szertartást 1791-ben hajtották végre, amikor egy fekete disznót áldoztak Erzulie Dantor istennőnek, és a jelenlévők elkötelezték magukat a szabadságharc mellett. A szertartás forradalomhoz vezetett, ami felszabadította a rabszolgákat a franciák hatalma alól. 1804-ben Haiti lett az első ország, ahol betiltották a rabszolgatartást. Ugyanebben az évben elszakadtak Rómától, és így volt ez 1860-ig, amikor Fabre Geffrard elnök megegyezett a katolikus egyházzal, és állami vallássá tette a kereszténységet, abban bízva, hogy ez elősegíti az ország fejlődését. Az országban azonban állandóak voltak a felkelések, mígnem 1915 és 1934 között az Egyesült Államok megszállta az országot. 1957-től a diktátor Francois Duvalier vezette Haitit, az irányítása alatt több mint 30 000 embert végeztek ki politikai okokból. Halála után a fia váltotta az ország élén, őt azonban 1986-ban elüldözték. A diktatúrát követően az első szabad választásokra 1990-ben került sor. A helyzet azonban továbbra is érzékeny, az elnökök néhány évenként váltják egymást, és ENSZ békefenntartók állomásoznak az országban.

forrás: origo.hu

Megjegyzések:

megjegyzés

Powered by Facebook Comments

Ajánlott!

Egy agysebész szerint van valami “odaát”

Az emberiség történelme során az egyik legnagyobb kérdés, hogy vár-e ránk valami a halálunk után.  …